Az egyik röplapon kötélen lógó fabábu volt látható, mellette a javaslat: a homoszexuálisokat égessék el vagy kövezzék meg. „Isten irtózik tőled” – hirdette a második, a harmadik pedig figyelmeztette a homoszexuálisokat, hogy "vagy megváltoztok, vagy elégtek". Az angliai Derbyben ezeket a röplapokat terjesztő három mohamedán férfit a közelmúltban gyűlöletbűntett miatt elítélték. Egyikük, Kabir Ahmed közölte, hogy muzulmánként kötelessége volt „továbbítani az üzenetet”. Az üzenet pedig – legalábbis a vallás diktálta tisztaság védői szerint – a kérlelhetetlen elítélés.

A homoszexualitást halállal büntető hét ország mindegyike mohamedán, és ahol a melegeket nem fenyegeti kivégzés, ott is üldözik őket. Egy szaúd-arábiai férfit 2010-ben 500 korbácsütésre és öt év börtönre ítéltek, mert szexuális kapcsolata volt egy másik férfival. Tavaly februárban a bahreini rendőrség több férfit – zömében Öböl-menti országokból valót – tartóztatott le egy „melegpartin”. Hármat közülük szeptemberben homoszexualitás miatt kivégeztek. A leszbikusoknak „könnyebb” dolguk van: Iránban például csak a negyedik elítéléskor rónak ki rájuk halálbüntetést.

A The Economist című brit hírmagazin összeállítása szerint a muzulmán többségű országokban ritkán fordul elő, hogy valaki nyíltan vállalja a homoszexualitását, jóllehet gyakorlására tág tér nyílik a színfalak mögött. Az olyan kíméletlen törvénykezésű országokban is, mint Szaúd-Arábia, a társadalom csaknem minden szintjén megtalálhatók a melegek, még ha nem is a nyilvánosság előtt. Az egyébként félelmes hírű szíriai rendőrség ugyancsak ritkán vesz őrizetbe homoszexuálisokat. A damaszkuszi Szibkeh park fákkal beültetett árnyas gyermekjátszótér nappal, este azonban fiatal emberek népesítik be. A gazdag afgánok „basabazikat” (táncos fiúkat) vásárolnak szeretőnek.

Betegség?

A mindennapi életben azonban a társadalom könyörtelenül bánik velük. Ahol a törvények szelídebbek, ott a hatóságok más módot találnak arra, hogy lecsapjanak a homoszexuálisokra. A jordániai fővárosban, Ammanban több homoszexuálisok által látogatott helyen razziáztak és be is zártak közülük jó néhányat hamis vádakkal, például azzal, hogy alkoholt mérnek illegálisan. Ha a homoszexualitást a törvény engedélyezi (mint például Törökországban), a hivatalos cenzúra akkor is szigorú lehet. Egy, a nők ügyeiért felelős korábbi miniszter, Aliye Kavaf betegségnek nevezte a homoszexualitást, Idris Naim Sahin belügyminiszter pedig „a becstelenség, az erkölcstelenség és az embertelen viszonyok” példájaként említette (a zoroasztrizmussal és a sertéshúsevéssel együtt). Egy új török film, a Zenne Dancer egy 2008-ban megölt fiatalember esetét az első, homoszexuális ellen becsületből elkövetett gyilkosságként mutatja be (a gyanúsított, az áldozat apja máig szökésben van).

A homoszexualitás vádját politikai elnyomásra is fel lehet használni. Anwar Ibrahim malajziai ellenzéki vezetőt kétszer ítélték el szodomiáért, a harmadik esetben hozott felmentő ítélet ellen pedig az igazságügy-miniszter keresetet nyújtott be. Nigériában mohamedánok és konzervatív keresztények egyaránt támogatják azt a törvénytervezetet, amely megtiltja a melegek házasságát (és közvetve bűncselekménynek nyilvánít minden azonos neműek közti tartós kapcsolatot).



Az arab tavasz demokratikus követelésektől áthatott megmozdulásai nem sok változást hoztak ezen a téren. Hossein Alizadeh, a Nemzetközi Meleg és Leszbikus Emberi Jogi Bizottság nevű New York-i lobbicsoport tagja szerint a vallási ébredés nemcsak az iszlám kemény vonalas értelmezését erősíti, hanem az elnyomó intézkedéseket is minden, szexualitással kapcsolatos kérdés terén – bár úgy tűnik, hogy a Tunéziában és Egyiptomban a megdöntött korábbi rezsimek által hátrahagyott törvények elég drákóiak ahhoz, hogy kielégítsék az új vezetőket.

Baljós ellenpéldaként szolgál Irak. A korábbi bagdadi rezsim politikai téren elnyomó volt ugyan, de nem törődött a szexuális szokásokkal. Most viszont még azoknak a férfiaknak is, akikről csak feltételezik a homoszexualitást, megerőszakolással és kínzással kell számolniuk, és azzal, hogy bírósági ítélet nélkül végeznek velük. Ali Hili, az iraki LGBT (a rövidítész a leszbikusokat, melegeket, biszexuálisokat és transzvesztitákat jelöli) nevű szervezet vezetője szerint a 2003-as invázió óta több mint 700 embert öltek meg szexuális hovatartozása miatt. Irak a világon a legveszélyesebb hely a szexuális kisebbségek számára – mondta.



Az internet az, ami ad némi reményt: az online-élet biztonságot, titkosságot kínál a melegek számára, és lehetőséget arra, hogy küzdjenek jogaikért.

Egy Mindenütt ott vagyunk elnevezésű kampányban az iráni melegek és leszbikusok tiltakozó videókat töltenek fel a Facebookra. Az egyikben, amelynek az a címe, hogy Ali, a furcsa, egy férfi arról beszél, hogy olyan világot szeretne, amelyben azokat, akik eltérnek a heteroszexuális szabványtól, nem tekintik természetellenesnek vagy abnormálisnak. Egy nemrég az Egyesült Arab Emírségekből feltöltött új videó nőies homoszexuális férfit ábrázol, amint éppen két „egészséges nemiségű férfi próbálja gyógyítani”.

Az internet arra is lehetőséget nyújt, hogy megvitassák az alapvető kérdést, nevezetesen azt, hogy az iszlám tiltja-e – és mi módon – a homoszexualitást. Ez a Lótról, valamint Szodoma és Gomorra városáról szóló, mind a három ábrahámita vallásban meglévő, bár részleteiben különböző hitregéhez kötődik, amely szerint a homoszexualitás miatti büntetésként az úr tűzzel és kénkővel pusztította el a két várost.

Forrás: hajdupress.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.