A hatalom szemfüles gardedámként akar mellénk szegődni az ágyban: legszívesebben erényövet adna a lányokra, görcsöt kötne a fiúk pélójára, a homoszexualitást pedig csírájában fojtaná el. A Magyar Családtudományi Társaság szerint életenként egy partner bőven elég, de vele is csak házasságban szabad paráználkodni.

„Negyvenkét százalékos a válási arány, több tízezer abortuszt hajtanak végre évente, a fiatal hölgyek hetven százaléka HPV-fertőzött, demográfiai katasztrófa fenyeget” – riogat minket a Magyar Tudományos Akadémia támogatását és az Európai Unió pénzét élvező szervezet vezetője, Balásházy Imre. Érdekes, hogy a részben általa fogalmazott, erkölcsi hanyatlás ellen ágáló küldetésnyilatkozatban a média az egyetlen megnevezett bűnbak, hiszen „a sugallt emberkép botrányosan primitív, hazug, káros és kultúraellenes”.

„A középkori román kurva édes anyátokat, azt” – nyilatkozta egy iróniamentesen fiatal értelmiséginek titulálható ismerősöm a témával kapcsolatban, és meg kell hagyni: tökéletesen igaza van. Ugyanakkor a konzervatív politikai kezdeményezés, ha másra nem is, de arra mindenképp jó, hogy egy pillanat erejéig elgondolkodjunk rajta. Ki tűnik ma deviánsnak, a ribanc vagy az apáca, a muffvadász vagy az aggszűz? Hát persze, hogy mindkét nem esetében az utóbbi, bár egyik szélsőséges kategóriához sem érdemes tartozni.

Eszemben sincs ideológiahalmazok nyomában loholni, de van valami, ami engem a hasonló helyzetekben rögtön a liberális oldalra taszít. A vaskalaposok tiltanak bizonyos viselkedésformákat, megbélyegeznek bizonyos csoportokat, ezáltal kirekesztenek bizonyos személyeket, s azt mondják nekik, hogy ha képesek „javulni”, akkor majd a keblükre ölelik őket. Követendő példa számukra egy szerencsétlen buzi, aki lelki roncs módjára tengődő, kétgyermekes családapaként próbál beilleszkedni a társadalomba, és még saját maga előtt is letagadja, hogy az asszony csúnyájának helyére rendszerint Béla ánuszát fantáziálja.

Pedig ha ízig-vérig szabadelvű volnék, lelkesen üdvözölném azokat, akik arra buzdítják a homoszexuális férfiakat, hogy szivárványszínű parókában és latexruhában masírozzanak, lehetőleg Emmaként bemutatkozva a környező összes kamerának. A liberális tábor mindenkit feltétel nélkül elfogad, nem gyűlölködik, nem mondja meg, miként élj, ha tetszeni akarsz. Ez összességében szép és jó, ám tipikusan az a fajta, amiből megárt a sok. Mert mégiscsak egészséges, ha vannak határok.

A közerkölcs napjainkban a legkevésbé sem kézzel fogható dolog: ahányan vagyunk, annyi félét értünk alatta. Neked belefér egy egyéjszakás kaland, nekem aligha, az egyik haverod monogám, a másiknál pedig stabil kapcsolat mellett is ötezer egy natúr francia. De talán közös bennünk, hogy a Magyar Családtudományi Társaságot valamennyien kiröhögjük.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.