No de Károly!

Kertbeny Károly (eredetileg Karl-Maria Benkert) magyar újságíró és műfordító volt a homoszexualitás szó megalkotója. A magyar szülőktől Bécsben született Kertbeny élete nagy részét utazással töltötte. Családjával 1826-ban költözött Pestre, ahol a piarista gimnáziumban tanult. 1840-től egy könyvkereskedésben dolgozott, majd rövid katonáskodás után orvosi pályára készült. 1845-ben megismerkedett Petőfivel, innentől kezdve figyelme egyre inkább az irodalomra irányult. Ezután bejárta Olaszországot, Svájcot, később Párizsba, majd Londonba költözött. 1848-ban Németországban részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1852-ben három évre visszaköltözött Magyarországra. 1854-ben - megélhetési gondjai miatt - felajánlotta szolgálatait az osztrák titkosrendőrségnek. Ugyanakkor az 1850-es években népszerű "szamizdat" forradalmi költészeti antológiát jelentetett meg Hangok a múltból címen. Ezután újra Bécsben, Genfben, Brüsszelben majd Berlinben élt, rossz anyagi körülmények között, mindenütt tetemes adósságot hátrahagyva, sőt Bécsben és Brüsszelben az adósok börtönét is megjárva. 1875-ben költözött vissza véglegesen Pestre. 1882-ben szegényen, magányosan érte a halál.
Az irodalom iránt az 1840-es évek közepén kezd érdeklődni, Jahrbuch des deutshen Elements in Ungarn címen folyóiratot próbál indítani - sikertelenül. Irodalmi munkássága elsősorban műfordításokból áll, Petőfi Sándor, Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit fordította különböző európai nyelvekre.
12_02_tudtad__hogy_a_homoszexualitas_hungarikum__2.jpg

Pederaszta helyett homoszexuális

1869-ben név nélkül két értekezést tett közzé, az egyik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében, a másik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár címet viselte.
Az írásokban Kertbeny amellett érvelt, hogy a beleegyezésen alapuló szexuális aktusok büntetőjogi üldözése sérti az emberi jogokat, teret enged a zsarolásnak, és sokakat öngyilkosságba kerget. Véleménye szerint a homoszexualitás veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonság, ugyanakkor - korát megelőzve - a magánélet szentségének érvét is felhasználta. Kertbeny arra is felhívta a figyelmet, hogy a homoszexuális férfiak nem feltétlen nőiesek, és hogy számos történelmi személyiség vonzódott saját neméhez.
  • Írásában a saját nemükhöz vonzódó emberek megnevezésére a korabeli francia és német nyelvben elterjedt pederaszta szó helyett a homoszexuális szót használta.
  • A nőkhez vonzódó férfiakra a heteroszexuális, az önkielégítést végzőkre a monoszexuális szavak használatát javasolta. 1880-ban egy homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez. A kiadó nyomására a fejezet végül nem jelent meg, de a Kertbeny által kitalált terminológiát használta az egész könyv. Innen vette át és tette közkeletűvé Richard von Krafft-Ebing a homoszexualitás kifejezést az 1886-ban kiadott Psychopathia Sexualis című művében.
  • A homoszexuálisok jogainak elismerése érdekében kifejtett munkája elismeréséül 2002 júniusában síremléket állítottak neki a Kerepesi úti temetőben.
Kertbeny saját bevallása szerint nem volt homoszexuális, és a kérdéssel csak egy barátja öngyilkossága után kezdett el foglalkozni. Ennek ellenére kéziratos formában hozzáférhető naplójában számtalan (gyakran kisatírozott, utólag cenzúrázott) utalás található férfiakkal folytatott szexuális kapcsolataira.
Forrás: ezolive.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://gayculture.blog.hu/api/trackback/id/tr913481407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása