Tisztességtelennek tartom a „politikailag korrekt" oldal azon hozzáállását, amely a változásnak még a lehető- ségét is tagadja, és nem biztosít helyet más nézeteknek. Ez nem más, mint a Nyugat és a meleg aktivisták homofasizmusa.

Az Ön által alapított JONAH elnevezésű szervezet egy mozaikszót takar, melynek jelentése: „A Homoszexualitásra Új Alternatívákat Kínáló Zsidók". Mit kell értenünk „új alternatívák" alatt?

- Alapvetően arról van szó, hogy a főáramú „politikai korrektséggel" szemben mi azt valljuk, hogy a homoszexualitás nem veleszületett betegség, és az ilyen állapot nem megváltoztathatatlan. Azoknak nyújtunk segítséget, akik nincsenek kibékülve saját homoszexualitásukkal, és kiutat keresnek belőle. Mivel manapság egyre többen találnak meg minket olyan témákkal is, mint például a pornográfia vagy más szexuális függőségek, nevünket is ehhez igazítottuk: „A Gyógyulásra Új Alternatívákat Kínáló Zsidók". Ettől persze a homoszexualitás kérdése továbbra is kiemelt területe marad tevékenységünknek.

Milyen célok megvalósítását tűzték zászlajukra, és milyen eszközökkel igyekeznek elérni őket?

- Elsősorban az emberek tájékoztatása, nevelése a célunk, és hogy az ehhez szükséges forrásokat, anyagokat (weblapokat, könyveket stb.) elérhetővé tegyük számukra. Természetesen személyes tanácsadásra is van lehetőség azoknak, akik kifejezetten ezt igénylik. Az egész világra kiterjedő szakember-hálózattal rendelkezünk, hiszen sokfelé vannak klienseink: Európa számos országában, Dél- és Fekete-Afrikában, Új-Zélandon, Ausztráliában, de néhányan Malajziából és Hongkongból is kerestek már minket. A kapcsolattartás manapság elsősorban skype-on és telefonon történik.

Tapasztalatai szerint milyen tényezők játszanak közre a homoszexualitás kialakulásában?

- Először is minden férfinak van egy önképe, és egy másik képe arról, hogy milyen egy ideális férfi. Ha a kettő egybeesik, akkor minden rendben, mert azt érzékelem magamról, hogy én is férfi vagyok. A baj ott kezdődik, ha az énképem és az ideális férfiről alkotott képem nem vág egybe.

Másfelől minden embernek vannak szükségletei. Emberként az egyik legnagyobb szükségletünk az, hogy összeköttetésben legyünk embertársainkkal, kapcsolatokban éljünk. Amennyiben az élettapasztalataink kielégítik ezeket a szükségleteinket, akkor jól vagyunk. Ha azonban a kapcsolatra vonatkozó szükségleteink kielégítetlenül maradnak, akkor elkezdjük keresni annak pótlását. És a különböző utak közül a legegyszerűbb, egyben igen egészségtelen módja annak, hogy megszerezzük ezt a fajta kapcsolatot, az azonos nemmel való szexuális viszony létesítése. Azért állítom, hogy egészségtelen, mert nem lesz alkalmas arra, hogy valóban kielégítse a kapcsolatra irányuló vágyamat.

Konkrétan mik okozhatják azt, hogy valakinél nem vág egybe az énkép és az ideális férfikép?

- Tipikusan azt figyelhetjük meg, hogy a fiúgyerek túlságosan kötődik az anyjához, miközben nem kötődik az apjához (lányoknál fordítva). Probléma szokott lenni továbbá az azonos nemű társaktól kapott sebek is: majdnem kivétel nélkül arról számolnak be a klienseink, hogy „úgy éreztem, nem tartozom sehova, nem vagyok a közösség, a banda része, egyedül éreztem magam, teljesen különbözőnek a többiektől". Ebben az esetben ugyanis nem tud kielégülni a kapcsolatban való élésre irányuló szükséglet. További tényező a saját testünkről alkotott szegényes önkép is. Ez is ahhoz kapcsolódik, hogy másnak érzi magát a kliens: túl kövérnek vagy túl soványnak, túl magasnak vagy túl alacsonynak. Ezáltal pedig különbözőnek érzi magát a többi fiútól vagy lánytól.

Az első sérülések már egészen korán, két-három éves kor körül kialakulhatnak. Első éveinkben számunkra minden az anya. Ő táplál, etet, pelenkáz. Két-három éves kor körül kezd el individualizálódni a gyermek, a fiú ilyenkor válik le az anyjáról, és ekkor kellene elkezdenie megtalálni az apa identitását. Ha bármilyen okból kifolyólag nem tud az apához kapcsolódni - vagy egy apaképhez -, akkor nem az apa maszkulinitását kezdi elsajátítani, hanem az anya feminitását. Ennek különböző okai lehetnek, például az apa nem nagyon van jelen a családban, vagy nem jön ki a fiával, de az is előfordulhat, hogy az apa egy rossz ember.

Aztán fölgyorsulnak az események: az alapból inkább feminin identitással azonosuló fiúgyermek elkezd inkább lányokkal barátkozni, tovább azonosulva a lányos dolgokkal (nem feltétlenül válva külsőleg és viselkedésében is lányossá). Ezzel párhuzamosan egyre inkább különbözőnek kezdi magát érezni a többi fiútól. Megjelennek úgynevezett „szem-kéz koordinációs zavarok". Ez azt jelenti például, hogy mennyire bánik jól egy labdával az illető. Így tovább gyengül a fiú fiúsága azáltal, hogy a fiús játékokban - ami jellemzően a foci - sem nagyon vesz már részt, ahol pedig meg tudna valósulni az igazi kapcsolat fiú és fiú között, segítve a férfiidentitás kialakulását.

Egy másik komoly tényező a homoszexualitás kialakulásában a fiatalkori nemi zaklatás lehet. Ez is általában akkor történik, amikor a gyerek egyedül van, izoláltnak érzi magát, nincs meg az a kapcsolat, amiről beszéltünk, amire szüksége lenne. Sebezhetőbbé válik, hiszen szüksége van a kapcsolatra, és ha ilyenkor jelentkezik valaki, aki más módon ugyan, de betölti ezt a szükségét, akkor jön a nemi zaklatás. Közben megtapasztalja a szexuális kielégülést, és bár később rájön, hogy ez nem volt jó, mégis keresni fogja azt a fajta nemi kielégülést - egy másik férfival.

A Light in the Closet (Fény a szekrényben) című könyvében átfogó képet ad a homoszexualitás kérdéséről a Tóra, a Talmud és a rabbinikus hagyomány fényében. Már maga a cím is igen optimista, hiszen azt sugallja, hogy a meleg identitás nyílt felvállalása, vagyis - ahogy mondani szokták -  a szekrényből való „előbújás" nem az egyetlen lehetőség a magában homoszexuális hajlamot felfedező ember számára, hanem létezik „fény a szekrényben" is. Mi a judaizmus hagyományos tanítása a homoszexualitásról?

- A zsidó vallás tanítása igen egyértelmű: van lehetőség a változásra. Ha megnézzük a híres Leviták könyve 18. fejezetének 22. versét, ott azt olvassuk, hogy férfi a férfival ne háljon úgy, mint asszonnyal, mert az utálatosság (vagy a fordítástól függően: „undorító, gyalázatos" dolog, sőt „fertelmeskedés"). Hogy ezt igazán megértsük, ismernünk kell, mit mond az eredeti héber Biblia és a Talmud arról a szóról, amit manapság „utálatosság"-nak fordítunk. Ez a héber szó a „to'eivah", és a Talmud leír egy párbeszédet két rabbi - Jehuda haNasi és Bar Kappara - között, akik egy, a szentséget és a tisztaságot jelképező esküvőn beszélgetnek. Eszmecseréjükből kiderül, hogy az „utálatosság" héber szava eredetileg eltévelyedést, téves úton való járást jelent.

Na már most, ha valaki „tévúton jár", vagyis hibát követett el, bűnben van, akkor a klasszikus kereszténységben és a judaizmusban is egy­aránt a megbánás, a bűnbánat a megfelelő válasz a problémára. Ez egy vallási alapvetés. Mi a rendje annak, ha valaki vallási értelemben bűnbánatot tanúsít? Először is próbálja megérteni a múltat, azután pedig megkísérli megváltoztatni az érzelmi és gondolati mintáit a jelenben, annak érdekében, hogy a jövőben már ezeket teljesen magáévá téve - internalizálva - alkalmazza a gyakorlatban is, beépítse a viselkedésébe. Tehát a megbánás révén gyógyítjuk a múltat, a jelent és a jövőt is.

Képzelje, a pszichológia világában, amikor az úgynevezett „nemi megerősödés" folyamatában segítünk valakinek, aki változni szeretne, nem meglepő módon pontosan ugyanez történik: meg kell érteni a múltat, változni kell a jelenben, és a jövőben el kell sajátítani az új gondolati, érzelmi és viselkedésmintákat.

Mi a véleménye arról, hogy a „politikai korrektség" jegyében a homoszexuálisok elé egyetlen lehetséges útként általában a meleg identitás teljes fölvállalását állítják?

- Nem tartom normálisnak, hiszen az ilyen politikai törekvések mögött valójában egy ideológia térnyerése áll. Egy olyan ideológiáé, amely nem csak a klasszikus judaizmussal és a kereszténységgel áll szöges ellentétben, hanem a tudománnyal is. Merthogy a tudomány alapvetően cáfolja ezeket a politikailag korrekt meglátásokat. Egyetlen olyan hivatalos adat sincs ugyanis, amely azt bizonyítaná, hogy a homoszexualitás veleszületett vagy megváltoztathatatlan lenne. Sőt, éppen ellenkezőleg! A tudomány éppen arra szolgál számtalan bizonyítékkal, hogy igenis lehetséges a változás: ezrek és ezrek vannak, akiknek sikerült megváltoztatniuk a nemi irányultságukat. Tisztességtelennek tartom a „politikailag korrekt" oldal azon hozzáállását, amely a változásnak még a lehetőségét is tagadja, és nem biztosít helyet más nézeteknek. Ez nem más, mint a Nyugat és a meleg aktivisták homofasizmusa.

Ennek fényében mit gondol arról a kampányszerűen hangoztatott megállapításról, hogy maga a homoszexuális cselekedet egyenértékű a heteroszexuális cselekedettel?

- Már hogyan lehetne egyenértékű?! Egyelőre ne beszéljünk arról a számtalan orvosi problémáról, amely a homoszexuális életformához társul, hanem vegyük csak figyelembe azt a körülményt, hogy a testem mint férfitest alapvetően egy női test számára lett teremtve. A nemi szerveink is egymásnak lettek teremtve. Két férfi vagy két nő nem rendelkezik ezzel az egymást kiegészítő képességgel. Ha két férfi ki akar elégülni, akkor azokat a testrészeiket is használják ehhez, melyek nem arra valók, hogy nemi éle-tet éljenek velük. Már csak ezért sem lehet egyenértékű egy heteroszexuális aktussal, amit tesznek. És akkor még csak a fizikai szempontokat soroltuk fel.

Másrészt hogyan tud két férfi vagy két nő természetes úton életet adni egy gyermeknek? Sehogy! Egy férfira és egy nőre van szükség ahhoz, hogy élet születhessen. Ez bizonyára nem nevezhető egyenértékűnek azzal a megtermékenyítési formával, amivel néha a leszbikus párok próbálkoznak. Teljesen más minőségű dologról beszélünk esetükben!

Hogyan tud a vallás és a spiritualitás segíteni a gyógyulási folyamatban? Egyáltalán behozható ebbe a témába a természetfeletti kérdése?

- Hogyne, nagyon is! Ha hiszünk Istenben, akkor abban is hiszünk, hogy Isten abszolút erkölcsi értékeket állított föl számunkra. Van egy fogalmunk Isten törvénye alapján arról, hogy mi a helyes, és mi nem. Ha valaki hisz ebben, akkor számára föl sem merül kérdésként, hogy helyes-e az, amikor homoszexuális kalandba keveredik, hiszen tudja, hogy a Leviták könyve azt mondja: a homoszexualitás nem helyes. Ennyi. Aki nem hisz mindebben, az erkölcsi relativizmusban él, és úgy gondolkodik, hogy „az a helyes, ami élvezetet okoz számomra". Persze olyan is van, hogy egy nem hívő ember keres meg minket azzal, hogy „valahogy nem érzem helyesnek, amit csinálok, nem érzem jól magam ebben a helyzetben". Természetesen neki is tudunk segíteni. De sokkal több az olyan kliens, aki határozott értékekkel rendelkezik, és úgy gondolja, hogy Isten rendelése szerint helytelen, amit tesz, és ezért szeretne szakítani azzal a viselkedéssel, érzéssel. Összességében tehát elmondható, hogy a hit rengeteget tud segíteni azok számára, akik meg szeretnének változni.

És még valami. Ráadásul a vallás, a gyógyuláson túl a szabadulni vágyó ember megerősödésében is segítségünkre lehet. Sokan azt hiszik, hogy lehetséges „elimádkozni" maguktól a homoszexualitást (pray away the gay), ezért azt kérik Istentől, hogy vegye el tőlük. Tudniuk kell azonban, hogy nem Isten teremtette azt beléjük, főleg környezeti hatások és érzelmi adaptáció eredményezték náluk a homoszexualitást. Fontos imádkozni, de a helyes ima nem az, hogy „Isten, vedd ezt el tőlem", hanem az, hogy: „Istenem, tegyél képessé engem, hogy megerősödjek az identitásomban, adjál nekem erőt és bátorságot, hogy szembenézzek félelmeimmel, hogy túl tudjak lépni a fájdalmaimon, és hogy egész emberként tudjak kijönni az utam végén." Ez sokkal inkább lehet olyan ima, amire Isten tud és fog is válaszolni.

Mit javasol, hogyan viszonyuljunk azokhoz az embertársainkhoz, akik homoszexuális hajlamot tapasztalnak magukon, vagy esetleg így is élnek?

- Úgy gondolom, hogy a személyt, magát az embert, el kell fogadnunk, de nem egyetértve a cselekedetével. Fontos, hogy a kettő között különbséget tudjunk tenni. Ez olyan, mint amikor valakinek a családtagja alkoholista vagy drogozik, és ettől még továbbra is szereti, de felszólítja, hogy változtassa meg a viselkedését, életmódját. Persze nem lehet és nem is szabad senkit semmire kényszeríteni, de arra törekednünk kell, hogy az elfogadás kimutatása mellett segítsünk neki felfedezni a rendelkezésére álló lehetőségeket.

A szexuális orientáció megváltoztatása kapcsán találkozott-e olyan esettel, vagy hallott-e olyanról, aki heteroszexuális létére szerette volna a nemi irányultságát homoszexuálisra változtatni?

- Nincs tudomásom egyetlen egy ilyen esetről sem. Létezhet ugyan, hogy ideiglenesen homoszexuális vonzalom alakul ki valakiben a külső körülmények drasztikus megváltozása miatt (például börtönben), de ez később automatikusan visszaáll. Olyat azonban még nem hallottam, hogy valaki meg akarta volna változtatni heteroszexualitását annak érdekében, hogy a saját neméhez vonzódjon.

Forrás: hetek.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.