Debrecen – Az én Jézusom akkor is lesütné a szemét a kereszten szégyenében, ha azt látná, hogy anyák és apák zavarják el gyermekeiket, mert az azonos neművel keresik a boldogságot.

Kimeríti az istenkáromlás fogalmát, amikor egyesek azzal utasítják el a melegeket, hogy a homoszexualitás a sátántól ered. Milyen vallás az, amelyik bárkit – akár szexuális beállítottságra hivatkozva – elutasít, kirekeszt, megbélyegez? Nem járok templomba, de van hitem, és ez az Isten nem engedi, hogy csak azért, mert egy férfi egy másikkal bújik ágyba, vagy mert egy lány lánnyal él, azt mondjam: ők nem Isten teremtményei. Ez nem bűn, legfeljebb furcsa. Az viszont az – még ha nincs is benne a Btk.-ban –, ha valaki a vallásosság és Isten leple alatt uszít, lapít és mellkasát verve hirdeti, hogy a ferde hajlam a sátán műve. Nem, a sátán műve a korlátolt ostobaság, a bigott vallásosság, és a tartalmatlan fanatizmus.

Az én Jézusom sírna, ha ezt látná, mert ő nem kiabált a kereszten, hogy mindenkit megvált, kivéve a melegeket. Az a Biblia, amit én olvastam, mondja, hogy Isten színe előtt minden teremtett lélek egyforma. Lehet hányni a keresztet minden vasárnap a templomban, de attól még Isten nem lakozik kővel épített templomokban, hanem az emberek szívében él. Ha viszont onnan hiányzik, akkor lehet naponta százszor is térdre borulni.

Az én Jézusom akkor is lesütné a szemét a kereszten szégyenében, ha azt látná, hogy anyák és apák zavarják el gyermekeiket, mert az azonos neművel keresik a boldogságot. Az én Jézusom akkor mosolyogna, ha születésének ünnepén a családok egybeforrnának, még akkor is, ha a kelleténél eggyel több a fiú vagy a lány az asztalnál, de egyúttal több a boldog ember.

Akkor is szégyellné az áldozatát, ha látná, hogy a vasárnapi mise/istentisztelet után a templomból kilépők elmennek a koldusok mellett, vagy péntek délutánonként a szeretőjükhöz járnak teniszmeccset hazudva, majd este mosolyogva bújnak be a feleségük mellé, egy másik asszony illatával a bőrükön. Nem tisztem senkit védeni, nincs ismerősöm, családtagom sem, aki a saját nemét szeretné, de van egy lányom, és azt tudom, hogy úgy fogadom el, ahogy van. Ha egy lánnyal jönne haza, mi tagadás: nyelnék egy nagyot, de leültetném őket az asztalhoz.

Egyébként hallották már azt a városi legendát, miszerint a legelszántabb homofóbok a lelkük mélyén a saját nemük után sóvárognak mindennél jobban?

De „bocsássunk meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek”.

Czibere Anikó
czibere.aniko@civishir.hu

Forrás: civishir.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.