„Meleg vagyok, és ez így van jól” – ha semmi mást nem tett volna 2001 óta, ezzel a politikai legendává vált mondattal akkor is beírta volna magát a német politikatörténetbe Klaus Wowereit, Berlin polgármestere. De „Wowi”, ahogy a német főváros első polgárát emlegetni szokták, a vezető német politikusok köréből nemcsak elsőként vállalta nyíltan homoszexualitását, hanem most harmadszor is megnyerte a szociáldemokratáknak (SPD) a tartományi jogú Berlinben a parlamenti választást. S ez olyan legitimációt teremtett neki, ami országosan is megkerülhetetlenné teszi a személyét.Pedig nem így indult az élete. 1953-ban, Nyugat-Berlin egyik külvárosában született szegény családba, ahol az öt gyereket özvegy édesanyjuk tartotta el. Klaus, a legfiatalabb négyéves volt, amikor meghalt a nővére, később balesetben elvesztette egyik bátyját is. A sorscsapások megkeményítették, az anyagi nehézségek pedig egy életre fogékonnyá tették az egyszerű emberek problémái iránt. A nyugat-berlini Freie Universität jogi karának elvégzése után 1979-ben a kerületi bíróságon referens, majd 1984-től a berlin-tempelhofi kerület oktatási és kultúrtanácsnoka lett.

Még érettségi előtt belépett az SPD-be, ahol végigjárta a szamárlétrát, az ifjúszocialisták önkéntességétől a kerületi képviselőségen át addig, hogy a párt jelöltjeként 1995-ben beválasztották a berlini képviselőházba, négy évre rá pedig már frakcióvezetővé tették. Közigazgatási és politikai tapasztalata a legutóbbi kampányban is jól jött, a várost érintő minden kérdésre kapásból tudott felelni. Pedig aki először látja, azt hiheti, nem is érdekli, amit mondanak neki: álmos medve unatkozó pillantásával tekint vitapartnerére, hogy aztán megbocsátó mosollyal megmondja neki a véleményét.

Van másik arca is: a takarékossági program kemény végrehajtójáé. Amikor 2001-ben megnyerte a választást, csődtömeget vett át. Berlinnek több mint 60 milliárd eurónak megfelelő tartozása volt. Az adóssághegy most sem sokkal kisebb, de legalább nem nőtt tovább, ami nagy szó egy olyan városban, amelybe a megosztottság idején mind az NDK, mind az NSZK tömte a pénzt, ami az újraegyesítés után elapadt. Wowereit a takarékoskodást nem a közszolgáltatásokon kezdte, hanem a hivatalnoki létszámon. Talán valamelyik kirúgott tisztviselő ragasztotta rá kevésbé hízelgő másik becenevét: kormányzó polgármester helyett szokták kormányzó partimesterként is emlegetni. Mert szívesen fogad el meghívásokat társadalmi eseményekre, ahol aztán mindenki láthatja, nem a búbánat gyermeke. Ez nem akadályozza meg abban, hogy másnap reggel hatkor már az íróasztalánál üljön, és saját bevallása szerint tíz újság átolvasásával kezdje a napot.

Kamaszkorában még lányokkal randizott, és azt írta önéletrajzi indíttatású könyvében, hogy „smároltunk, amíg el nem szédültünk”. Csak később, két tartósabb heterokapcsolatban tudatosult benne a másság. 1993 óta élettársa a nála 12 évvel fiatalabb Jörn Kubicki orvos, akivel kezdetben nem verték nagydobra kapcsolatukat, de Wowereit emlékezetes bejelentése óta egyre többször együtt jelennek meg a nyilvánosság előtt. Legutóbb az SPD választási győzelmét ünneplő partin, ahol Wowereit mellett ott állt a színpadon Kubicki is. Mássága egy percig sem befolyásolta a római katolikus vallású Wowereitet, hogy Berlin első polgáraként illő tisztelettel köszöntse a szeptemberben a városba látogató XVI. Benedeket, odakísérje a város aranykönyvéhez, ahová a pápa aztán az ő társaságában írta be a nevét.

Forrás: HVG 2011/39

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.