Kevés olyan téma van manapság, ami komolyabb indulatokat szítana konzervatív körökben, mint a homoszexuális párok házassága vagy kapcsolatuk bármilyen formában történő törvényessé tétele, illetve szülői szerepvállalásuk. Különösen ez utóbbi kérdés borzolja a kedélyeket és már-már komikusan szélsőséges reakciókat szül az ellenzők körében, akik rendre arra hivatkoznak, hogy az ilyen családmodell beláthatatlan hatással lehet a gyermek személyiségfejlődésére, hogy a pszichoszexuális tényezőkről már ne is beszéljünk. A tárgyban született kutatások azonban rendre rácáfolnak erre, ahogy az örökbefogadásra szakosodott szervezetek is egyre határozottabban állítják, hogy a homoszexuális párok egyre komolyabb tényezőt jelentenek az adoptáció terén, különösen, ami a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekeket illeti. Lehet, hogy ideje lenne felülbírálni a makacs elutasítást, és elfogadni, hogy nem a szexuális preferenciákon múlik az, hogy jó szülő-e valaki vagy sem?

Heteroszexuális otthonokat!

A már említett komikusan szélsőséges reakciókra három példa is volt az utóbbi hónapokban. Novemberben az Illinois államban működő katolikus szeretetszolgálat úgy döntött, nem folytatja tovább az adoptálások intézését. Az állam ugyanis kilátásba helyezte, hogy megvonja tőlük a támogatást, ha továbbra is diszkriminálják a meleg párokat az örökbefogadásnál. A szeretetszolgálat inkább becsukta a boltot, csak hogy ne kelljen engednie a nyomásnak.
Rick Santorum, republikánus elnökjelölt sajátos nézeteivel foglalkoztunk már a nemi erőszak és az abortusz kapcsán, január 6-án azonban a homoszexuális párok szülői képességeivel kapcsolatban is kifejtette nézeteit, mégpedig igen népes publikum előtt New Hampshire-ben.  Véleménye szerint elfogadhatatlan, ha egy gyereket egy leszbikus pár nevel fel apa nélkül. Olyannyira így van ez, hogy a gyerekek még akkor is jobban járnak, ha édesapjuk börtönben ül. Három napra rá Benedek pápa is megfogalmazta nézőpontját, és kijelentette, hogy a melegek házassága az emberiség jövőjére jelent fenyegetést, és a gyerekeknek heteroszexuális otthonokra van szükségük.

Meleg családi háttér

Azok a kutatások, melyek homoszexuális családokat, illetve az általuk nevelt gyerekeket vizsgálták, nem igazolták a fenti nézőpontokat. Az azonos nemű szülők témában 2010-ben született egy áttekintő tanulmány, amely során két szociológus, Judith Stacey és Tim Biblarz úgy találták, hogy a meleg szülők adoptált gyermekei felnőve ugyanolyan jól szituáltak és sikeresek lehetnek, mint a heteroszexuális kapcsolatokból származó gyermekek. A lényeget Stacey a következőképpen foglalja össze: azok az emberek, akik azzal érvelnek, hogy a gyermeknek anyára és apára is szüksége van, félreértelmezik a kutatásokat, melynek nagy része arról szól, hogy egyedülálló szülők gyermekeit vetik össze párok gyermekeivel. Két jó szülő jobb, mint egy jó szülő, de egy jó szülő jobb, mint két rossz szülő. Úgy tűnik, ebben az esetben lényegtelen a szülők neme. Nagy különbségek vannak aközött, hogy a férfiak és a nők miként működnek szülőként, ám több eltérést találtak ilyen téren a nemeken belül, mint a nemek között.
Mindössze egy területen fedeztek fel különbségeket a tudósok: a homoszexuális szülők gyerekei sokkal toleránsabbnak és nyitottabbnak bizonyultak, mint a heteroszexuális családokban felnőtt gyerekek. Ennek az lehet az oka, hogy a homoszexuális párok gyerekeit kevésbé kötik a különböző nemekkel gyakran asszociált sztereotípiák.  A leszbikusok és melegek kapcsolatában döntő mértékben van jelen a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása, illetve a gyermekeiket sem korlátozták azzal, hogy ezt meg azt nem szabad csinálniuk, mert az csak férfiaknak, fiúknak, illetve nőknek, lányoknak való.
Egy másik kutatás arra világított rá, hogy a homoszexuálisok számára sokkal bonyolultabb és rögösebb a szülővé válás, épp ezért rendkívül tudatosan készülnek erre a szerepre, és amikor megélhetik, igen elkötelezettek a gyerekneveléssel kapcsolatban. „A meleg szülők általában jobban motiváltak és jobban elkötelezettek a gyerekvállalás feladatai iránt, mint az átlagos heteroszexuális szülők, mivel a szülőséget ők választották, sőt, vágytak rá. A meleg párok ritkán kerülnek véletlenül szülői szerepbe, míg a heteroszexuális pároknál ez az arány már közel 50 százalékot tesz ki. Ezt értelmezve arra juthatunk, hogy az előbbieknél általában jobban jelen van az elkötelezettség és a gyermekről való gondoskodásból is jobban kiveszik a részüket.” - mondja Abbie Goldberg, a témában kutató massachusettsi Clark Egyetem pszichológusa.

Van hátulütője is!

Az azonos nemű párok gyermekei számára leginkább a társadalom hozzáállása jelent hátrányt, ugyanis kevéssé fogadják el az ilyen jellegű családokat.  „Képzeljük el azt a helyzetet, hogy gyerekként olyan családban élünk, ahol jogilag csak az egyik szülő lehet az igazi szülőnk. Ebben a helyzetben mások nem tekintik sem hitelesnek, sem pedig valódinak a családot. Ez hátránynak bizonyulhat.” – mondja Brian Powell, az Indiana Egyetem szociológusa. Megerősíti ezt az elképzelést egy 23 éves férfi is, akit egy leszbikus pár nevelt fel: „Néhány barátommal pont erről beszélgettünk, és szinte könnyekkel küszködve gondoltam arra, mennyire más lehetett volna a gyermekkorom, ha az azonos neműek házasságát már 25 évvel ezelőtt legalizálták volna. Az azonos nemű párok kulturális és jogi státusza nagyban befolyásolja azt, hogy miként gondolkodnak magukról, hogyan látják magukat a társadalom részeként, és hogy szerintük mennyire fogadják el a családjukat a kívülállók.” – mondja.

Örökbefogadásban az élen

Számos homoszexuális pár dönt az örökbefogadás mellett, ha a gyerekvállalás kérdése terítékre kerül. Ennek sokszor az is az oka, hogy saját gyerek esetén a biológiai szülő jobban kötődik a gyerekhez, másképp viszonyul hozzá, mint partnere, ami aszimmetrikus helyzetet eredményez. Örökbefogadás esetén viszont ez a probléma nem áll fenn. A Williams Institute és az Urban Institute által közzétett jelentés szerint az Egyesült Államokban 2000 és 2002 között nagyjából 65 ezer gyerek élt homoszexuális nevelőszülőknél, 14 ezer pedig olyan nevelőotthonokban, amelyeket meleg és leszbikus tulajdonosok működtettek. Nemcsak a számok érdekesek azonban, ha homoszexuális párokról van, hanem a preferenciáik is: ők ugyanis sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak hat évnél idősebb, etnikai kisebbséghez tartozó, illetve sajátos nevelési igényű gyerekek befogadására. Ezek a gyerekek csúnya fordulattal élve kevésbé népszerűek az örökbefogadó szülők körében, ezért nehéz őket elhelyezni nevelő családokhoz.  2011-ben a homoszexuális párok által adoptált gyerekek 10 százaléka hat évnél idősebb, 25 százaléka pedig három évnél idősebb volt, a párok 60 százaléka pedig a gyerek bőrszínétől függetlenül vállalta az örökbefogadást.
A homoszexuális párok számára a nyílt örökbefogadás sem okoz nehézséget,  vagyis nem bánják, ha a gyerek az adoptálás után is kapcsolatban marad a valódi szüleivel. Ennek köszönhetően az örökbeadó szülők közül sokan nem bánják, ha gyereküket azonos nemű pár neveli, sőt az anyák egy csekély hányada kifejezetten arra törekszik, hogy meleg férfipár vegye magához a gyerekét. Ennek az az oka, hogy nyílt örökbefogadás esetén tarthatja a kapcsolatot a gyerekével, noha nem ő neveli, viszont így ő maradhat számára az egyedüli anya.
A tények és a tapasztalatok tehát mindenképpen afelé mutatnak, hogy célszerű lenne elmozdulni a puszta elutasítás pozíciójából, és árnyaltabban gondolkodni erről a kérdésről.

Forrás: cotcot.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.