Vajon miért hordják a szuperhősök a nadrág fölött a bugyit? És mi az a gatyapőc? Illetve: van-e értelme a push-up hatású férfi alsóneműnek? Utánajártunk.

„Ha nem bízol magadban, hordj valami mást” – így szól az egyik ausztrál alsógatyareklám, mely az egyszerű elfedésnél többet ígér. Míg a push-up melltartót már 1964-ben feltalálta a kanadai Louise Poirier, a kilencvenes évek óta pedig töretlenül hódít a wonderbraként (azaz csodamelltartóként) elhíresült mellkasdomborító, addig az úgynevezett wondercup vagy wonder-undie (csodakosár vagy csodaalsó) csak pár éve vigasztalja az alulsemmi érzetével küszködő urakat.

Merev helyzet

031.jpg

Az egyik friss innováció 2006-ban egy kosaras fürdőnadrág volt az Aussiebum márkától, ami feljebb emelte a hímtag golyóbisait. Sean Ashby a férfifehérnemű-cég alapítója azt ígérte: „ez a dizájn kihasználja az egyén összes természetes adottságát, ha nagy, ha kicsi, ha közepes. Alapvetően megemel, elválaszt és nyújt.” Hogy valóban ez történik-e? A merevítős megoldással – amit ugyancsak használnak a női melltartóknál – az uraknál furcsa, sőt, mi több, nevetséges optikai hatás keletkezett, ami bár szembeötlő, nem túl látványos. A csodaneműről hazánkban a Tékozló Homár blog fogalmazott meg lesújtó véleményt.

A szerencsétlenül sikerült ruhadarabot aztán újragondolta és továbbfejlesztette a tervező. A legújabb találmány már sokkal gondosabban támaszt az úgynevezett 4D-s hálórámával, mely megemeli a nadrág „tartalmát”, de hagyja, hogy a herezacskók szabadon ficánkoljanak, sőt, egy speciális légáteresztő matériával a kényelemérzetet is biztosítja. A lényeg azonban a meggyőző, meghökkentő, avagy épp megbabonázó látvány.

A szkeptikusok persze csóválják a fejüket: mit ér az illúzió, ha a végén úgyis lerántják a leplet, és ami marad, az sokkal kevesebb, mint amit a figyelemfelkeltő pukli sejtetett?

Kinek tetszhet?

Egy német női portálon más ellenvetéseket is olvashatunk a push-up alsóval kapcsolatban: "Valóban értelmes találmány ez? Hány nő bámulja a férfiak lába közét? Ha annyira aggódnak a férfiak a kinézetük miatt, akkor inkább a higiéniára és a ruházatukra költsenek, azt sokkal előbb észreveszik a nők. De ha már kipárnázásról van szó, akkor ne a gatya elejét, hanem a hátulját emeljék meg.” A pasik feneke ugyanis sokkal inkább izgatja a női mustrálókat - vélik a kritikusok.

Ám korántsem csupán a szebbik nem lehet az, melynek képviselői méláznak a pakkon. A meleg szcénában elterjedtek az alsónadrágos ismerkedések - e világba a laikus a Szex és New York egyik részében tekinthetett be -, így nem csoda, hogy a márka is kiszemelte a melegek célcsoportját és egyik képviselőjükkel hirdettetik az igét. Davey Wavey a YouTube-on reklámozza a terméket, és lelkendezve mutatja be, hogyan működik a csodacsomag.  Még azt is megindokolja, miért van létjogosultsága a pénisz push-upnak. A videoblogger szerint pornófogyasztó társadalmunkban egyre komolyabb kisebbségi komplexusa támad a férfinak, ezért nem kell megütközni a fejlesztésen.

Ha nem igaziból, akkor legalábbis látszatra - ebből az aspektusból tekintve nincs sok különbség a push-up melltartó és az emelős gatya között.

A hiúság vására

A méretet valójában nem, de az önbizalmat nagymértékben növelő darabot azok vásárolhatják, akiknél, bár küzdenek némi komplexussal, nem vészes a helyzet - vagy csak nem futja a belső kipárnázásra, toldásra-foldásra. A jóval drágább és fájdalmasabb műtéti beavatkozás trendje mégis együtt fejlődik a push-uppal a divatvilágban. Így talán nem túlzás feltételezni, hogy testtudatos világunkban az alakformáló ruhadarabok a korrekciós sebészet előfutárai: mindkettő mű, csak másképp.

És hogy a hiúsági kérdésben mi a határ? A 2011-es Férfikonferencián idén májusban megtudtuk, hogy a magyar férfiak is egyre tágabban értelmezik a korlátokat: manapság már a plasztikai műtétek pácienseinek 15-18 százaléka hímnemű; ha egy pasit gyötör a megfelelés iránti vágy, nem rest akár kés alá feküdni. Megkérdeztük Molnár Miklós plasztikai sebészt a tapasztalatairól; szerinte biztos többen fogják keresni a push-up alsót, mint a péniszkorrekciós műtétet: "Évente maximum öt-hat páciens érkezik ilyen igénnyel", náluk is inkább pszichés problémák, mint méretbeli aggályok fedezhetők fel, teszi hozzá a szakember. Ha már férfiszépség, akkor sokkal inkább az apasztásnak van jelentősége náluk, méghozzá azon a tájékon, ahol a nők nagyobbítanának: "az ügyfelek 70 százaléka a nőies, duzzadt mellének kissebbítése miatt fordul orvoshoz; a praxisomban havonta öt férfi biztos kés alá fekszik az esztétkusabb mellkas érdekében".

Az alakformáló alsónemű tehát nem csak olcsóbb megoldás lehet - a hímvesszőtoldás költsége akár egymillió forintra is rúghat, hanem a férfiasság érzetét sem sodorja veszélybe: "egy működő szervhez hozzányúlni számos komplikációt és szövődményt okozhat" - magyarázza Molnár. Ehhez képest a push-up gatya 17 dollárért igen kényelmes megoldás, és szerencsés esetben még az önbizalmat is helyre rakja.

A középkori gatyapőc és a szuperhősök deréktáji fegyverdísze

Nehogy azt gondoljuk, hogy az ipari forradalomra volt szükség ahhoz, hogy az ember feltalálja a push-up hatást. A középkori, koraújkori divat sem nélkülözte az alakformáló ruhadarabokat, gondoljunk csak a dekoltázsokra és a hatalmas fardagályokra. A férfiaknak pedig ott volt a gatyapőc, amiről leghitelesebben Francois Rabelais tudósított Pantagruel című, francia középkori vidámságokról szóló könyvében. A mű fordítójának, Faludy Györgynek jegyzetéből némi XV. századi divattörténeti kitekintést is kapunk: "A gatyapőc (…) magyar elnevezése megtévesztő, minthogy a nadrághoz tartozott, bár rendszerint más színű szövetből készült. Félgömb alakú, olykor halcsonttal merevített, vászonból, posztóból varrt zacskó volt, melyben, a divathoz híven, a férfiak nemi szervüket tartották. Fiatalemberek a világoskék és rózsaszín selymet kedvelték, gavallérok a vérvörös bársonyt, özvegyemberek, a gyász jeléül, fekete gatyapőccel jártak. A gatyapőcöt, mint ahogy a korabeli festményeken látható, rendszerint a szükségesnél jóval nagyobbra szabták; divat volt, hogy az ember a kedvesének szánt ajándékát - például ritka déligyümölcsöt - gatyapőcéből szedte elő az ebédlőasztalnál. A feltűnő ruhadarab vég nélküli tréfálódzásra és számtalan botrányos történetre adott alkalmat."

Nevetgélésre azonban a XX. századi popkultúra is adott elegendő okot: a képregényrajzolók fantáziájában ugyanis a ruhára húzott, feltűnő színű fecske nem csupán szárnyakat, de extra erőt is biztosított Supermannek a mesemondók szerint. A hősön 1940-ben volt először látható a furcsa összeállítás, az optikai "zoomot" pedig leginkább a szemet vonzó piros szín biztosította. Az ikonikus ruhadarab hatása vitathatatlan, hiszen más művészeket is megihletett. A Cameo énekese például szuszpenzorként használta, és meglehet, szándéka ellenére nem is Krypton planéta szülöttére, hanem a reneszánsz korának franciáira hasonlított a Word up című rapsláger 1986-os videoklipjében.

Forrás: Lukács Andrea / hvg.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://gayculture.blog.hu/api/trackback/id/tr943398867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása