Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Meghalt az utolsó túlélő azok közül, akiket homoszexualitásuk miatt hurcoltak koncentrációs táborba a nácik. Rudolf Brazda 98 éves volt.

Rudolf Brazdát áprilisban megkapta a legrangosabb francia kitüntetést, a Becsületrendet. Jean-Luc Schwabbal közösen írta meg életrajzát „Egy rózsaszín háromszöges életútja” címmel, amelyben a koncentrációs táborban eltöltött 32 hónapjáról, a kényszermunkáról, a mindenütt jelenlévő halálról, a zaklatásokról számolt be.

„Rudolf békésen ment el, álmában, augusztus 3-ára virradóra. Június óta idős emberek kórházában volt, az elzászi Bantzeimben” – tudatta a környezete.

A Németországban született cseh férfi 1960-ban lett francia állampolgár, hétfőn temetik Mulhouse-ban. Hamvait a 2003-ban, Mulhouse-ban elhunyt Edouard Mayer hamvai mellé helyezik, aki több mint ötven éven át volt társa.

023.JPG

Rudolf Brazda egyike volt annak a körülbelül 10 ezer embernek, akit Hitler uralma alatt nemi irányultságuk miatt lágerekbe hurcoltak. A nácik a fajfenntartásra leselkedő veszélynek tartották az egyneműek közötti szerelmet. Brazdát a buchenwaldi lágerba deportálták, ahol rózsaszín háromszöget kellett viselnie.

1913-ban született a németországi Szászországban, németajkú cseh családban. Mint a természet rendeléséről vett tudomást homoszexualitásáról, amelyet elfogadott. Szerencséje volt, hogy mindig volt mellette társ – mondta el később.

1937-ben félévi börtönre ítélték „megrontás” vádjával, majd kiutasították Csehszlovákiába. A Szudéták Hitler általi bekebelezése után ismét elítélték ugyanazzal a váddal, ezúttal 14 hónapra. Büntetése letöltése után mint visszaesőt Buchenwaldba internálták. Itt 32 hónapot töltött a pokolban, egy kommunista kápóval való barátságának köszönhette a túlélést.

A rózsaszín háromszögesek tragédiája ismeretlen volt, amíg az 1980-as években számos színdarab, könyv és film nem foglalkozott a kérdéssel. Amikor 2008 májusában Németországban ünnepélyesen felavatták Berlin szívében a homoszexuális deportáltak emlékművét, a szervezők ezt azzal magyarázták, hogy a tragédiának nem maradt egyetlen túlélője sem.

Rudolf Brazda, aki 1945 óta névtelenségbe burkolózva élt Mulhouse mellett, úgy döntött, hogy véget vet a hallgatásnak. Egy hónappal később meghívták a berlini melegfelvonulásra. Rózsaszínű ingben helyezett el egy szál virágot az új emlékműnél a szintén homoszexuális Klaus Wowereittel, a német főváros főpolgármesterével az oldalán.

Forrás: MTI

A bejegyzés trackback címe:

https://gayculture.blog.hu/api/trackback/id/tr263397498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.